Szendergő fák vágyálma
levél zengő sóhaja,
lágy szél ölelő karja
vágy vad csiklandozása
nedves erdő illata
érző szívek szózata
falevél és kis bogár
szerelmesen táncot jár
látod csillag ránk kacsint
huncut Hold félve int
ezernyi hűs éjjelen
ragyog tiszta érzelem.
Ragyogása szemedben
csillanó tűz fényedben,
vakítva ér már engem
hozzádfűzi szűz lelkem ,
lelkünk égbe vándorol
köztünk lévő léghídon,
lépéseink lábnyomán
rózsaszirom nyugágyán...
Hídról szétszórt szirmokban
homlokomon csókodban
hitehagyott álmokban
földöntúli vágyakban
testünk zihált, bódultan
álomtáncot járhattam
keringőztünk pörögve
nyögve dőltünk zöld fűre
bódulatban illatod
szerelmes szép zálogod
két karomban röppenő
ezerpercnyi esztendő
zajongásod csitítva
szálltak kinyílt kutadba
bársonyágyon perzselve
lettünk álmok tengere
testünk csendes hulláma
életünket koptatta,
mámor járta életút
szomjunk oltó hűvös kút
egymás száján szendergő
harmatfriss levegő
S gyönyörünktől a hold
felhővel sírva dalolt
könnyből tiszta pára lett
mi a fákra leesett
táplált ezer virágot
csókban mosott világot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése