Halk beszélgetés a barátságról... ♥

Mikor sárban térdelek vállamra teszed kezed,
lassan emel magasba bíztató szemed,
felsegítesz lelkem kínzó gyötrelméből
óvva kiemelsz sötét félelmemből...


Átölelem benned a végtelen messzeséget
Napsugárban fénylő, harmatnak cseppjében
virágló réteknek szivárvány fényében...
érzésekben éledt, rügyek fakadásán!


Köszönöm barátságod hullámzó tavát
fák közöt reppenő lelked madarát
szellövel ölelő csodálatos léted
csillaggal ragyogsz, köszönöm a fényed


Köszönöm Néked, hogy szerethetlek Téged
A csillagok útján, Rád ismerhettem benned!
Szeleknek szárnyán megölelve Léted...
s hogy valóságnak izzó, parazsává lettél!


Barátság, szívünkben nyert új értelmet
majd bátran megmászta az égen a felhőket
vidáman csúszkál színes szivárványon
s harmatként megpihen illatos virágon


Bimbódzó rejtelmek fényes szivárványa!
illatok, s érintések varázslatos Álma...
Harmatokban rejlő fényes kincsestára,
örömökben zajló, esőknek csillogása...


Már tudjuk mi eddig csak árva képzelet
hogy forr egybe barátság és testvéri szeretet
átnyújtom életem minden rejtett titkát
lelkem ládájának rozsdásodott kulcsát


Rozsdáknak mélyén felsejlő szeretet
Adjon Isten hozzá, jóságos Lelkeket!
Érzést, mely utakat nyit az Ég felé!
Békét, mely felsegít, ha a mélybe lép...


A szeretet ragyogását a Fényeken
A virágok csodáját a színeken.
Szívben fogant szivárványon
Halkan csendülő dobbanásban...


kézen fogot ragyogásban
zavarjuk a démonokat
együtt állunk, majd elindulunk
meghódítunk világokat