Mielőtt felsírtam

Apám te voltál,
anyám jajgatva vajudó korcs fajzat, 
ÉN

ki ragacsos vérben hoztam világra magam,
te félig lemostál,
testemen poshadt
foltokat hagytál,
most is súrolom,
nem sikerült megszületnem,
köldökzsinor tekergőzik torkomon,
hiába tépted
szőke tincsem,
mégis ugyanaz vagyok,
hiába minden,
hiába minden!

Hová kellene születnem,
mond,
mi ez a hely,
hol a lélek álmodni nem mer,
hol nem értik egymást emberek,
nem tudják aggok keze miért remeg,
nem hallanak
könyörgő hangokat,
miért nem dúdolnak
lágy dallamokat,
miért értik a sírást sikító veszélynek,
miért látják mesém buta beszédnek,
nem érzem tőlük, hogy szép az élet.

Újból félek,

körmeimmel kőből
páncélt faragok,
fekete lepelből házamra függönyt szabok,
vasból hajtogatott fallal veszem körül otthonom,
fél életem így lett
kőbe lehelt poklom...

hogy ne fájjak többé senkinek...