Levegő

Megfakult szemem
nem lehet nyitva,
látnom nem kell, 
mégis annyira,
de annyira
vágyom levegőre,
tüdőm szűkül,
létezésem őre,
ha nem vagy fulladok,
mert mindenem
szívná be magamból
eltiport életem.
Adhatsz-e megváltást,
vagy csak remény vagy
énbennem?
vagy csak egy sóhajtás
mi én vagyok benned?
Vágyam már rég
vak mélybe veszett.
Adhatsz-e ölelést,
gyenge alázatot,
vagy csak átkozott
hangos gyalázatot?
Lehetsz-e tűz
csendes esőben,
pislákoló fény
sötétlő éjjelben,
vagy hold mellől
leszállt, kihunyt csillag
tudod te miért,
s kiben mi vagy?
Érted kapkodok,
s a néma csillagok
megfulladnak,
s lesznek kiáltó
véres szózatok,
miközben szomorúan
átsuhansz rajtam,
Óh levegő,
gondolataimmal
egyedül maradtam.