Az ember csak addig zuhan a mélybe, amíg földet ér, a magasságokat tekintve azonban nincs határ.
Zuhanás
Magasabban nem létezett tőlem semmi
hangos lélegzetem lelkemet emelte
húzott a magasba, fel a fellegekbe
így tanultam meg csendben szeretni.
Érzéseim szálltak, adtak, érintettek,
Holdat nyugtattam szelíd szavakkal
felhőket vidítottam gyenge csókokkal
féltő kezeim csillagot becéztek.
De jött a vihar, s nem tudtam elbújni
letörte szárnyaim, kezdtem zuhanni,
becsukott szemeim engedték életem.
Rájöttem élvezem a féktelen zuhanást
öleltem a hangtalan pusztító elmúlást
s földet érve tiszta reménybe érkeztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése