Istenhez daloltam csendes fohászom,
zengve szállt ajkamról alázat s ének,
Ő némán hallgatott míg kérve kértem,
s könnyel fogadta könyörgő áldásom.
Mondtam, küldjön napfényt gyarló testedbe,
fürdesse tiszta szétharsogott szavad,
tiporja porrá lelked-védő falad,
örök lángot gyújtva féltett szívedben.
S ha szemedre bocsájt nyugodtas álmot,
teremtve vele megtisztult világot,
csendesül benned kiáltó gyötrelem,
engeded vele az örök vallomást,
egekben született végtelen csodát,
s nem vérzik tovább a vágyott szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése