Bódulat

Tudom, nem szabad gondolnom,
mégis, mást sem teszek,
agyamban kattogva zenél a vágy,
ereim akarva lüktetnek,
homlokomon, verejték szenvedő táncot jár,
már leheletem parázslik,
mellkasom nehezen emelem,
szívem fülembe dobolja kell nekem.

Megadom magam csontom-rágó bódulat,
gyere, döfd át megvéknyúlt karomat,
hegyes tűn át löveld nedűd vérembe,
hagyd, hogy rohanva szivárványt fessen életemre.

Mámor, fátylat terithetsz elém,
nem látok fájdalmat,
minek ide remény,
halkulnak körülöttem a bántó szavak,
szenvedésből született röpke tavasz,
szállok, mert szállhatok,
nincs ki ne engedjen,
őrült mosolyommal halálom kergetem,
minden mondat harsányan kiáltó vicc,
minden érintés vad szerelmet lódít,
szép fénylő napsugár mindenki szeme
rég hazug barátok most ölelnek szeretve,
kéjnek Istenét ma hűen szolgálom,
nincs bánat csak boldogság...
heroinos álom.