"...A messzeségben, ott,
hol domborúl a Csendes Óceán
S mint órjás cet csillog a tenger háta,
Ott képzellek el zöld sziget
és zöld árnyékaid, -
Hol többé semmi sincs.
Ott ferdén fordul el
A föld a semmiség felé.
Vigyél el még oda.
Még hazát is találok ott
a vég előtt,én hontalan.
Jöttöm hirére tán
Akiről álmodék, elémbe fut.
Már várnak ott... s ez jól esik.
Igy lesz-e, mondd?
- Felelj rá, hogyha tudsz."
Igen..."S egy ujj mutat az ég felé,
hogy ott az én utam, mégiscsak ott,
Mert jó valék.
Mert rossz nem tudtam lenni... "
s.csendes éjben jutalmam
szelíd álom lesz,
angyalok kísérnek benne,
melengetve karol a szeretet...
Test, Szellem, s a Lélek ölén
forrón szeretve éled a remény...
s szárnyal az éjben szabadon, tisztán
mert látja, hogy nem fakó a holnap,
szentjánosbogárba ütközve kacag
fülében fülemülék vígan dalolnak
Pirkadatában érinti a hajnalt,
édes kicsi fülemüle szólam,
aranyló búzamezők felett,
újra megérintve az Eget!
s az égen a tűzben égő huncut csillagot,
mi csak neked és nekem büszkén felragyog,
s vidáman fúj a sötét felhőkbe,
majd kifulladva bebújik a Hold óvó ölébe
Beragyogva így az egész világot,
az Esthajnal csillag csodás látomása,
s Mi öleljük bent az Örökkévalóságot
így kívánva egymásnak csodás álmot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése