Csendes eső

Fénylő tüzes égen fogant
éjben gyötrőn született csillagok
alázattal telt emberként 
fáradtan alattatok állok.
Megfakult szemeimmel
könyörgőn nézek felétek
villámló szikráitokkal
döfjétek meg a felleget,
engedjétek, hogy a csendes eső
peregjen simogatva testemen,
ezer betűből font cseppjeivel
kedveskedjen énnekem,
mi egyenként lehullva
gyenge bőrömbe fúródik,
háborgó ereimben
szívemig elúszik,
nehéz tüdőmön át
siklik az ajkamra,
gyenge leheletem
versként testemet elhagyja,
szenvedő lelkem láthatod
a fájdalmas sóhajba
száradt hattyútollal
vetem megsárgult papírra...