Szánalmas halál

Bátor lettem, kérted
felemeltem fejem
nem riasztott a vég
elveszett félelmem.

Ölében minden más 
szelídebb így a halál
álarc mögött arcán
vad fájdalmat találsz,

Szenvedve viszi tova
elgyengült lelkeket
sikító hangjaiba
gyötrődés rekedt.

Kegyetlen sorsa
ráült mellkasára
szárnyaló fehérség
perceinek vágya.

Sajnálat borítja
dobbanó szívemet
sajnállak halál,
könnyeim ölelnek,

szánom sorsodat
mint koldust szánok 
utadra oldozást,
s nyugvást kívánok.