Ember

csak, és semmi más,
ez vagyok,
nem szórnak felém
csendes imát,
nem simogatnak
mint hűségek ebet,
nem locsolják
gyenge törzsemet,
mert ember vagyok.

hallok,
néha azt, mit akarok,
fülem befogadja
a sértő hazugságot,
elhiszem nektek, mi vagyok,

látok,
talán van,
hogy nem hiszek szememnek,
köddel fedem,
mi fáj,
vagy agyamba ültetett
képeitekben ott vagyok, igen
elhiszem nektek, mi vagyok,

érzek,
szívem dobbanásában
gyilkos leheleted,
bőröm pórusain
dermesztő hideged,
nem az ölelést,
simogatást nem kaphatok
nem engeditek,
így elhiszem nektek mi vagyok,

szólok,
szavam nem ér el,
süket fülek,
már ordítok, nem hallod?
csak egy apró gondolat,
nem kérem, hogy más legyek,
hisz már vak, süket, érzéketlen ember vagyok,
s benned szenvedve
tudom, elnémulok,
s elhiszem nektek,
romlott
ember vagyok.