Csillagok fekete viharba vesztek
hallották ahogy a magasban égi
Istenek ádáz háborúba kezdtek.
Sötét felhőkből kiabálnak még ki
Ők haragosan villámot felelvén
börtön lakatot forrasztottak néki
Nem értenek vitéz szellemek nyelvén
hisz szemükben megszületett már annyi
fájdalom, megannyi ostorral vert fény.
Könyörgőn akartak tovább suhanni
elgyengült szellő vörös pántlikáját
gyengéd kezekkel szeretetbe fonni
S keresni, kutatni lelküknek párját
kiben visszhangzik sóhajuk beszéde
ott fénnyel bevonnák életünk árnyát.
Nem férkőzhettek Istenek eszébe
némán hallgattak, nem kellettek többé
csendben fulladtak ég sötét vizébe
s lettek halovány hófehér körökké
börtönükbe zárva többé nem szálltak
sötét éjjelen maradtak örökké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése