Ajtó

Nesztelen folyosó,
sötét lelkemmel
osonok,
amerre néznék,
árnyak,
de semmit sem látok,
nem tudom kitől
repülnek felém,
arcomon csattannak,
érintés nélkül
csontomig hatolnak
... pofonok.

Fal mellett csúszok,
életem mártom
érdes téglákba,
kezemből serken a vér,
keresem a fényt,
kell az ajtó,
de merre van a kilincs,
mondjátok.

Arcom ég
szégyen pirosítja,
szemem fekete
karikák rajzolják körül,
de nem látod,
mert ajtó nélküli
folyosón,
nyüszítve tapogatózok.

Feladott remények,
földre esek,
térdem töredezett
kőpadló hasítja,
de nem kínálom magam
gyilkos árnyaknak,
bújok a sötétben,
hol nincs is ajtó.