Süllyedek

Arcomba csapnak az ágak,
csendben bújdosok,
ellenem fordult a vágyott természet,
száradt vesszők tüskéi
karmokként vájják megvonult bőrömet,
hajnali eső haragosan önti szemembe cseppjeit,
csípős savval
kínozva megvakít,
nem látok.
Mint rühes vad, szaglásom vezet,
és hallgatok,
fülem győztes érzékszervem,
nem tudom utam merre mehet,
csupasz lábammal hová lépek.
Egy bagoly huhog,
a hang felé fordítom
csontváz testem,
mocsárba érek,
sűrű sár kúszik meztelen talpamon,
fel-fel a semmire,
süllyedek.
Hideg mocsokban vonaglok,
kapálózásom mindent elront,
mert terjed rajtam,
bekúszik létembe a szétnyílt sebeken
férkőzik szívembe,
démonok.
Érdes földből szerelmesen ölelkezve született szutyok,
kéjesen szorítva beterít,
lassan halott vagyok.
Nem tiltakozom,
nem kiabálok, gyözni hagyom,
életem alázat volt,
végem néma megadás,
de lágyan fekszek
rád
hömpölygő förtelem,
koszban fürödve, mégis tisztán távozom,
minden jót Életem.