Mámor

Mi ez a hang, mi agyamban
csendesen csilingel,
talán leheleted szikráinak lágy csapódása, 
ahogy ajkam megtölti tűzzel,
kezeid érintése hallat víg trillákat bőrömön,
vagy tested hullámainak csobbanása
e-zenébe sóhajtott öröm?

Nem tudom, de bármi lehet,
miben ölelve látlak Téged,
s magam,
hisz dallamunk tiszta hangjainak szerzője vagy,
gitárod szelíd pengetése csengő- bongó mámor,
perceinkben született minden megélt pillanat
húrokon játszott valós fehér álom.