Hogy legyek fehér...

Üvöltve bontja hajamat a szél
ezer gubancot próbál kifésülni,
majd tincseimet durván kézzel tépkedi
közben sáros lelkemről némán mesél.

hogy tüzet remélve, megszánt semmiként,
könyörögve kértem parázsló álmot
s a fény ahogy bőszen felém állott,
testemnek zajában halálra ítélt.

Sajnálatában tört korhadó álarcom,
egy darabját kell még magamról kaparnom,
hogy létem legyen újból hamvas, fehér.

Kértem a szellőt legyen hű barátom,
borotválja hajam, csonkítsa lábam, karom,
s vágy már többé engem nem ér.