hallgatásod miért fáj?
Csontomban szenvedés
hatalmas űrt váj,
lékeli szívemet,
szú rágja bőrömet,
veszettem meresztem
vakuló szememet,
és őrjöngök...
üvöltök neked....
torzult szavaimat
most már nem érted,
feketébe úszó
lelkemet sem nézed...
csak halkan tovább állsz,
a lenyugvó Nappal,
jön sötét éjszaka,
magányos hajnal...
és szenvedek !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése