Pillangók

ezernyi ázott pillangó szállt rám
súlyuk lenyomta fáradt tüdőm
gyenge szárnyuk finom hártyája
arcom csapkodta, de még tűröm

tűröm ahogy csepp lábaikkal
felmásznak elszoruló torkomra
elsorvadt szürke bőrömre
szárnyukról mérget szórva

s megöljék hangtalan életem
elmúló megárvult perceit
megnyissák szemem csapját
s engedjék forró könnyeit

sárral átmossák fehér lelkem
fényben fürdő buborék habját
bemocskolva vágyódó csendem
keltették éltem férges zaját.

nem tudok mit tenni ellenetek
gyilkos lepkék, kik vérből éltek
így Isten előtt letérdelve
most már csak annyit kérek

nézzen le rám, bepiszkolt
árva rongy gyermekére
óvó karjait nyissa meg
s szorosan öleljen végre.