Újra eljössz

Rohanó percek
elárultak minket,
s futva futottak
villámgyors köröket,
mire nyitottam
fátyolos szemem,
nem is foghattam
selyem bőrödet.

Kiléptél ajtómon,
s elállt kacagás,
már elfújta a szél
vágyad illatát,
testemet perzselő
heves csókjaid,
lelkemet simító,
szíved mámorát.

Azóta keresem
ölelő csended,
de sehol sem lelem
e rideg világon,
szárnyaló emlék
elfáradt tüzében,
könnyeim itatják
szerelem virágom.

Lassan újra eljössz,
megfogod kezem,
szemembe nézve
némán sóhajtod,
míg ébreszt a hajnal,
s új nap keledez,
bennem örökre
otthonod találod.