Lehelet finom csipke...

a nap sugaraiból éled kezed,
lelkemen hófehér csipkét szőve
meghasad régmúlt fájdalmam,
s mint porcukor hull kies földre,
te lehajtott fejjel sepred szelíden
sepred könnyeiddel küzdve
arcom sokszín ravatalán
karjaidban könnyen feledve
temetve elsírt éber álmom
benned halok örök életre.