Akartad, s most nézd
szurkot könnyezem,
szikláktól nehéz tüdőm,
vasként lóg két kezem,
s dobhártyám finom szövetét
tőröd pengéje szabdalja,
boldog vagy most ? mond
Óh létnek büszke atyja
Boldog, szálkás síromra
véremmel fested arcom
őrült ámokfutásodban
zord halálom látom
s hogy mégse lássam,
szemem gyenge tükrét
isten íjában kilőve
nyiladdal töröd szét.
Most bűnhődnöm kell,
ezért állom mérgedet,
ádáz vétkeim hajnalán
holnapba cipelem létemet,
most ostorozz ordítva
csapold meg véremet,
taposd moslékba
gyarló lelkemet
...ne hagyd abba, hisz Istennel vétkeztem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése