A kapu kinyílt, nem fogja semmi zár
lelkem lelkedben sóhajtva ki-be jár
nem fékezi meg ezernyi csillag
sem fekete felhőkben születő vihar
nem foghatja kéz a tüzes kilincset
szívem szelétől csendes ajtó libbent
felnőve egészen fetrenghetsz bennem
nem védi páncél fénytelen lelkem
világíts, melengesd árva kebleim
s ahogy tűzre lobbannak fakó szemeim
minden mi kedves e sáros földön
terített asztalra eléd kiöntöm
válogass csipkémből bátran kedvedre
ráterítem meztelen fáradt testedre
csókommal nyugodt álmot bocsájtok rád
kezeid selymében hagy nyíljon a világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése