Házam

Házam korhadt fa odúja
lombjai árnyékkal segítnek
villanyom ezer fénylő csillag
estémen tücskök zenélnek,
de a hajnali bölcs szelek
arcomra színeket festenek
halálom szürkére mázolják
vöröset kap arcom szégyene.

Mond, boldogságom
milyen szín lehet
ha Isten elhasználta
az összes csodás kéket?
és milyen lesz lelkem ha Ő
felhőket öntötte fénylő fehérre?
vágyaim színeit az ibolyára,
s nyugtató zöldet a füvekre lehelte.

Nem maradt más szín,
csak  vörös és szürke
s rettegett fekete
testem múló éltje
mire árnyak raknak
súlyos köveket
mázsával terhelve
halványuló fényemet.


Házam korhadt fa odúja
lombjai árnyékkal segítnek
nem adnak utat
csapongó reménynek
szűk lakom hideg
mindenhol szorítnak
kitörnék de szabadságomba
félelmek vonyítnak

Reszketek könnyem alatt
némán vele görnyedek
esdekelve nézem
bentről a csodás fényeket
kiabálok Neked, kérve kérek
adj éltemnek ezer halvány színt
vagy pusztuljon a házam
fullasszon csendet, omoljon a híd!