Gyönyör lelked

Megosztottad velem a csendet,
mint szélvihar söpört át szobámon,
szemed árva szűz fényében
magam mindig megtalálom,
ahogy sötét mélyével ölelve izzik,
húz egyre lentebb a halálba,
néha lépve, néha futva,
néha órákra meg-megállva.
S míg megérkezem a pillanatba,
mi újra szül minden holt napot,
némán karolom gyönyör lelked
és köszönöm,
addig benned maradok ♥