Illattá vált a csend
hulláma bejárta szobám
ráhullott testemre
lett finom lenge ruhám
besurrant orromon
hogy szívemhez érjen
ereimben elolvadt
színezte fakó vérem.
Vágytam a csendet
benne néma szavaid
lelked tavának
tiszta finom habjait
szemeddel küldött
gyengéd ölelésed
bennem születő
hangtalan reményed.
Illattá vált a csend,
bejárta a szobám,
itt vagy velem mindig,
de fényed halovány,
mégis simogatsz
simogatsz örökké
csókod sóhajai
változtak könnyemmé...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése