Csókot adtam a halálnak és visszacsókolt

Csókot adtam a halának
tapadva csüngtem jeges ajkán
hadat üzenve a férges mának
lettem félelmében én a halál.

Bebújtam vámpír fogaihoz
nyelvemet véresre hasítva
nyálam égette fekete torkát
menekült volna sikítva.

De szájam futni nem engedte
körbefogtam csontos nyakát
csak csókoltam őt megverve
s raktam csontvázak száradt halmát.

Rettegve karmolt éles körmével,
nyüszített szüntelen bennem
fekete lelke sáros ködével
hörögve haldoklott velem.

Néztem szikrázó szemét
elfedtem homály látását
simogattam árnyból szőtt kezét
élesztve szörnyeteg vágyát.

Csókot adtam a halálnak
és ő visszacsókolt féktelen
hadat üzenve a férges mának
megszületett a végtelen.