Tört szemem fénye friss szivárványon
benne szilánkok szikráztak ékes színeket
könnymosta festék fröcsköl szerte-szét
csendesen dalolom a halvány életet
hangomra földre hull ezernyi álom
lassan csapódik harmatos fűszálra
fetrengve zengi eltiport világom
elillan szívem minden vágyálma
hideg üresség tölti fájó lelkem
benne halál vet hatalmas bukfencet
tíz körmével kaparja ereim
feketére festi elkorhadt létemet.
Feketében szürkén nyomorom világít
nem bírom felemelni falfehér arcom
ütések sújtanak, csontomat törik
torkomat kitépve némítják hangom.
s tipornak mindent, mi számít a világon
meghalt a remény... meghalt az álom...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése