Halálom éneke

Eldaloltam tengernyi halálom
szerte szórtam életem gyöngyeit
feketében úszó vak vajúdásom
elkorhadt sáros göröngyeit.

Nem számított sosem szavam
nem figyelte senki életem
sárban húztam alélt magam
némán zengtem szótlan énekem.

Hiába fogtam reszkető kezed
tagadtad csendben létemet
mától hangtalan társad leszek
nem látod sikító végemet.

Boldoggá könyörgött sóhaj
esdeklő elfáradt harcok
szíved csókjából halkan fogant 
ujjammal megfestett arcod.

Szenvedély nélkül szült vágy
kényszerből adott rideg ölelés
nedvben úszó forró nászágy
szerte suttogott remegés.

Ne haragudj silány énemért
lassan menetelek el, tova
nem küzdök múló létemért
hova menjek, mond hova?

Nem szaladgál már köröttem
csak rusnya árnya halálnak
félelmemet vérbe töltve
átadtam végső pusztulásnak.