Vidáman szökken egy kisfiú
szemének mosolya szívembe bújik
Napban fénylő nevetése
Isten ölébe gyöngyökben hullik,
ahogy vattacukor illata száll feléje,
kipirult arcán megannyi vigyor
kezében sok-sok színes léggömb,
pónik közt rohangálva vígan dalol,
s csak kacag, kacag féktelen erővel
bele a kéklő tiszta égboltba,
gyenge szellő követi táncát,
s öleli remény áldott sóhaja,
s egyszerre gyenge leszek,
az idő némán áll körülöttem,
madarak születnek percek helyett,
vég nélkül szeretlek te drága gyermek.
Nagyon jó életkép, de a hangulatába nem illik bele a vigyor, mert az pejoratív jelzőként érezhető ebben a szövegben, vigyázz az oda nem illő képek használatára...
VálaszTörlés