Hajnali ima

Mi atyánk, ki vagy a mennyekben,
ki vagy, de nem érted vánszorgó lányod,
elötted térdelek gyilkos szilánkokon,
néked, ha könyörgök, mond miért nem látod?

Fénytelen szememben
nincs elég alázat,
talán szívem túl hangosan dobban?
vagy kérsz Istenem kiáltó hangokat,
miket ajkamon sohasem hordtam?

Szenteltessék meg a Te neved,
mikor elveszed gyengülő lelkem,
hagyj engem gonosz emberként élni,
feledve szelíd, felesleges létem.

S ha eljön Te országod, néma tiszta fényben,
bebocsájtásod Uram, ne félj, nem kérem,
csak szeretve áldalak a poklok tüzében,
halkan fohászkodva, mert ellened vétkeztem.