gyöngyben tükröződik rettenet múlt
félve ível át gyönge gömb termetén
szívbe forrasztott szavakat feledvén
fennkölt szikláról vad mélységbe hullt
esése sasnak reptéhez hasonló
siklik végtelen dér hideg kőágyán
könnyeket rebegve hallhatod hálám
fájdalmam szikla lelkébe hatoló
bár feledném bőrömbe vésett jelem
bár elszállna végleg bűnös szellemem
s tisztulva, új nap szelíden ébrednék
hajnal vígan csilingelne bennem
s ölelnéd, fognád fényszőtte testem
halálból fényes csillagként élednék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése