Megállt az idő

Most már nem változik semmi,
csak állok a fekete csillagos ég alatt,
hűs harmatot próbál a hajnal lehelni,
ahogy a szívemben végtelen űr maradt.

Végleg megállt a rohanó idő,
betegen repíti pók szőtte álmát,
szélfújta könnyei nem mossák éjjel,
vándorok elnyűtt poros ruháját,

csak szendereg, fejét felhőre hajtva,
s álmában óramutatókkal pöröl,
valóság vér rajzolta számlapjain
lüktető dobszólóval gyötör.

De most megáll végre,
nem telik a percnek sikító kora,
nincs halva született csonkolt jövő,
sem nélküled eltelt gyötrelmes óra.