Megbotlottam benned,
testem földbe csapódott,
nem fogott meg kezed,
s a fájdalom hasított,
érzetem, hogy bőröm
recsegve szakad,
szemem csukódik,
vérző lelkem megfagy,
mert eltűnt a fényed,
tested szivárványa,
nincsenek színek,
mit szórtál a világra,
s szemedet sem látom,
nem nyugszik bennem,
szavaidért könyörgök,
de nem hallasz engem.
nincs már semmi sem,
csak fekete és fehér,
nem érzem tested
lángjának hevét,
védelmed mi óvott
e rusnya világtól,
utamra engedett,
nem véd a haláltól.
S most darabokra esve
fekszem a földön,
várok egy vad szelet,
hogy a vízbe lökjön,
hagyom, míg a csillagok
ragyognak hajnalon
a kicsi Túrral létem
a semmibe szaladjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése