Átformálva (elnézést a szerzőtől :D)
Ringatlak ölemben
szeretve nyugtatlak
beszédes csöndemben
féltőn átkarollak,
átsegítelek sivár
magányos éjeden
s benned született
szomorú képzeten
ringtlak ölemben
csitítlak szelíden
két karomba zárva
zaklatott kedvesem.
Lecsókolom szemeidről
nehéz fájdalmad,
mikor kellek leszek
soha nem áltatlak,
ahogy talán anyád
sem volt soha néked
ölemben tartva
úgy ringatlak téged.
Kiűzöm szívedből
minden észlelt kínod,
gyarló haragod
minden bűnös víziód
s magammal viszem
mikor jövök hozzád
fájó hibáid apadnak
nincs boldogtalanság.
Csókjaimmal kedves
elveszem majd tőled
cserébe gyöngédségem
ajándékozom néked
Mert gyermek ÉN vagyok
ki boldog, hogy rádtalált,
s bár karomban voltál,sírig,
Istenem, mégsem láttál
De én mindig látlak
és itt vagyok néked,
hogy örök életen
ringassalak téged.
S harang, ha kondul
ringatózunk csöndben
végtelen tavaszon
ringatlak ölemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése