Az én csókom...

Hogy mi az a szívcsók?
még mindig nem érted?
jól figyelj , utoljára,
most elmesélem neked...

Nem kell hozzá ajkam,
sem finom érintésem,
mégis rideg föld fölé
emel téged és engem,

bennem megszületett,
lett belsőm hű lakója,
kis szívemből indul,
a lélek féltve fogja,

szép szemed tükrén át
fényesen átsuhanva
lelkem hozzád vígan száll
és szívedre sóhajtja.

E csók lehet mámoros,
de tiszta és őszinte,
nem követel semmit, csak
ad, szelíden szeretve.

És már nem érted többé,
mi ez a kettősség,
nem tudod szivárvány,
vagy fénylő csillagos ég,

nevetve záporozik
édes könnyed tőle,
őrlődsz, hogy kérjél még,
vagy elmenekülj előle.

Tegyél vele bármit,
tovább is adhatod,
de ezzel, aki adta
véresre karmolod.

Mert ezt a lágy csókot
annak add csak oda,
ki méltán lesz óvó,
szerető otthona.

És vigyázz, még valamit
kell hogy róla tudjál,
a szívcsók maga a
megtestesült halál....