Rohannak agyamban a kósza gondolatok,
folyton azt keresem, kutatom, ki vagyok,
hogy sátán vagy angyal, de köztük megakadok,
megbicsaklott életemmel álmomban ragadok.
Segíts fény nekem, lássam most arcomat,
le tudjam hozni a szelíd csillagokat,
vagy ültess csónakodba, s bocsáss folyóra
így együtt sodródjunk a sötét égboltra.
Most arcodra nézve magamat meglátom,
szemünk a legszebb gyémánt a világon,
becézgetjük egymást, bőrünk puha, bársony,
csókunk nyomán minden lehelletnyom lángol.
S ha szomorú vagy, mindent szomorúnak látok,
ha mérges vagy körülöttünk cikáznak villámok.
De csend! Nyugalom! Nincs harag, s bánat,
hagyd szállni lelkünk, hűvös szél szárnyával.
Ne szólj a száddal, hazug minden szavunk,
őszintén szeretni mi még nem akarunk.
hidd el, gonosz átok mind ellejtett táncunk
de mégis lélekként szűz lelket találtunk.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése