Álmomban kicsit meghalok,
mert lelkem ragadják angyalok,
szárnyukkal suhannak velem,
ledobnak lágy mindenségben.
Csillagok mellett lebegek,
rám nevetnek a fellegek,
huncutul rám kacsint a Hold,
ahogy a szél belém karolt,
S zuhanni kezdek lassan, lágyan,
vörös hajam úszik az árnyban,
megérkezek egy más világban,
tiszta vizű hűs forrásban.
Szépen ringva tovább siklok,
mint víz tetején buborékok,
fürge halak játékában,
hangtalan éj mámorában.
Folyó partján megérkezek,
csókkal köszöntöm a földet,
ahol a fák fényt teremnek,
ágaikkal megölelnek,
és minden levél apró lélek,
gyümölcsei rám nevetnek,
mondják, menjek bátran tovább
vár az üde csodaország.
Lábaimmal elszántan lépek,
köröttem madarak zenélnek,
egy büszkén álló szarvas figyel
szelíd barna szemeivel.
Vad oroszlán ugrik elém,
mancsaival csapna felém,
de belenéz bús szemembe,
elém fekszik esdekelve,
s hozzá bújva megpihenek,
együtt nézzük a jámbor eget,
hullik ránk könnyű harmat,
bámuljuk a csodás hajnalt...
Álmaimban kicsit meghalok,
de élesztenek az angyalok,
tovább élem sivár életem,
csendben várom néma éjjelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése