és az életed szürke
dobd le a kabátod
lépj ki a fényre,
s hagyd a friss szellőt
hogy hajadba kapjon,
szelid napsugár
lágyan simogasson,
s ha kint állva a létben
elered az eső,
ne félj, az maga
a megtestesült erő.
Emeld meg kalapod,
hogy finoman érintse
mosolytalan arcod
féltőn becézze,
mert napsugár és zivatar
forró csókjából
az ölelés az égre
szivárványt rajzol.
És mi a szivárvány?
elmondom most neked:
maga az életed,
szíved és a lelked,
mert minden színében
érzéseket látva
felmászol balról
és lecsúszol jobbra,
lelked szabadon
töltődik általa,
mert középen ott van
Jóisten hatalma,
s ha csúcsán időzve
kicsit körülnézel,
igérem Neked
mindig boldog leszel.
Értettem... :)
VálaszTörlés