Démon

Arcodra nevetve
ült ki a döbbenet,
mert képes vagy idézni
egy bölcs szellemet.
Merev tekinteted
elnéz a semmibe,
keresed folyton
a hibát tetteidbe,
hogy megtudd mi a jó,
vagy hamis a képzelet,
és újra tudd van olyan,
hogy önzetlen élet.
Teremts egy Istent,
és fohászkodj felé,
bűneid sorolva ess
térdre most elé,
kérd rá, hogy segítsen
rögös utad járni,
mutassa mit jelent
igaz emberré válni.
Pörgesd le előtte
emlékeid képét,
hagyd, hogy korbácsoljon
jajgatás lesz zenéd,
némely romlott bűnöd
szégyeld sikítva,
így tisztán enged majd
további utadra.
De lásd meg a jót is
magadban, kérlek,
hogy az angyalok neked
nevetve zenélnek,
amint fehér lelked
betéved közéjük,
hatalmas fényed lesz
szivárvány tengerük.
Higgy démonodnak,
Ő karolva visz a mából,
mert szellemedben, tudd
magadat látod.
Bízz az érzésekben,
éld meg az ÉNed,
meglátod megáldod
tested és lelked,
s ha minden sötét lesz,
és itt a végső óra,
tisztult lélekkel térsz
majd nyugovóra.