Hajnal...

Ha itt vagy miért sírsz,
miért hullatod könnyeid?
fákra dermedt cseppekben
a csillag nem virít,
mert elment
minden csillag vele távozott,
éjnek sötét egén nem találok már nyomot,
nem keresem...


Remény? nevetek...
hallottam a víz áradását, 
mely vitt el téged, 
nem érsz semmit, 
hazug szenvedélyed,
hazug érzések ébresztenek téged
megvetlek...


halál? nem, ébredő élet!
szabadon száll,
magányos lélek,
nem kérek... 
alázattal figyelem minden lépésed,
de hamarosan
térdre esek előtted
nem bírom...


voltál? hol vagy fény?
szivárvány tested
ölelő lelked merre van?
fekete lepellel borítottad
s a színek
takaród alatt kifakulnak
így lesz 
az élet
fekete és fehér...


Hajnal...
igen!
most sírjál 
zokogjál,
majd én mosolygok,
álarcom alatt
őrült bohóc vagyok
mert vágyok...
Óh... vágyni, hogy szeretnék
lelkeddel táncot 
de szívesen járnék...


Jöjj reggel, 
vidd az álmom,
kelts világot
rideg világot,
ott utam egyedül járom
s lelkem
a legjobb eltitkolt barátom.