Nem mutathatom már
fedetlen lelkem,
hisz hatalmas varjú
cikázik felettem.
Nem emelkedhetek
égi magasságba,
ott éles karmait
húsomba vájja.
És akkor százezer
nyílt sebből vérzek,
mit csontig marnak
a forró, sós könnyek.
Nem repülhetek,
mert ez nem szerelem,
ha jön a fájdalom,
ki segít nekem?
Átkozott szennyem
ki foltozná meg,
megalázott testem
ki szárítaná meg?
Ezért lent maradok
e-kopár, rideg földön,
csendben élem tovább
szívrohasztó bűnöm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése