Elérve utolsó lehelet szelíd páráját
már nem suhan tovább megfeneklett csónak
hanyatlás tengerének szürke fodrain
vihar kavarta meg kétely habjaim
s nem hallja csendjét az Istenfélő jónak
csak halál sirályai visítnak felette
halak repülnek elkopott csőrük közé
öngyilkos lelkük kacagva követte
sárga spirálban szállva felfelé
átlyuggatva a keserves égen
sírva suhanó fekete felhőket,
csókokkal együtt temetve
elmúlt percekben hánykolódó
életbe markoló síró szeretőket
szakad a lelkem, szakad, vergődik
zuhatag cseppjeiben leli halálát
vérengző álmok morogva tépkedik
hófehér létének eldobott varázsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése