Gyöngyben könnyezett

Szivárványban lelt halvány színekben
húzódott belém a felcsillant látomás,
pipacsszőnyeg ágy felett lebbenő
csókba némult esztelen vallomás,
testemet ringató gyenge fuvallata
leheleted finom balzsamának,
bőrömbe villámokat szóró kezed
érintés nélkül varázsolt a mának,
ahogy borzongva álltuk létünk
minden mellkast zúzó percét,
kegyelemmel sorvasztva gondot,
s fénytől büszke elmét,
fájdalom után arcomra gyöngyeim
gyönyörként hullottak,
ajkunkról közös szív hangjai
sóhajjal szakadtak,
s dobbanásuk holdfény fürdőben
sikítva táncolt,
lecsókolt könnyeimben szülted
a reszkető mámort,
szemedből szemembe nyilallt
árva pillantásban,
kísértük egymást hűen a csüggedő
zajos magányban.

E tündérkép csillogó gömbjeit
a hajnal párnámon találta,
aranyhajszálra fűzve aggattam
az idő fáradt nyakába,
vágyva, sóvárogva várva egy
beteljesült álmot,
tenyeredbe sírva egy merengő
szelíd világot.