égbe festett fekete fehér bárányok
szaladtak álmomban körös körül,
lassan hullámozva siklott felém
kéklő sóhajuk megannyi árny közül,
csillagok ragyogtak sötét szemeikben
nyugalmuk feloldotta a Hold sárgáját
lábaikkal színkavalkádot keverve
tarkára mázolták csendem szobáját
hol zárt ajtók mögött visító szenvedés
rágta a penésztől bűzlő ósdi falakat
s ezernyi kővel megtöltött zsákkal
súlyozták elgyengült öreg vállamat
bent veszett hiénák gyilkolták bőszen
némán születő dallam gyermekem
pókok, csótányok szennyei között
dermedt mocsokban, vérben fetrengtem.
s ott e bús hangtalan jószágok
a szétmálló téglába életet csókoltak
Isten küldte végtelen fényes kezek
házam körül virágokat gondoztak
s a levegőt bódítóan édessé rajzolta
mint színes vattacukor terjengő illata
hullámokban fulladt leheletem
kék lélek szárnyakká varázsolta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése