Csöndben él

Hiszed-e? hogy álmaid röpke

szárnyaló mámorában
halált lehelsz a fáradt erdőkre
pillangók szárnyán szült
csendes magányodban
vérrel telt tollal rajzolsz kövekre

Hiszem, az erdő megmozdul
s halála szívének újjáéledése
hogy a madarak újra énekelnek
rezdülésükre zendül a tavasz!

hiszed-e hogy összes dallamban
Isteni csöndben, némaságot hallasz?


Ne hidd inkább, mert minden 

elsuttogott kósza lehelet
fekete füsttel burkolja 

viharban tisztult árva lelked
fenséges fényű gyémántjában
újra tavasz lesz, s szerelem éled

Hiszem, a Csönd magasabb rendű 

alkotásban fogant elmondása szónak

létnek kitárulkozása a szavakon túl

tengerre vetett magánytalan csónak
ott, hol sóhajok a Szivárványba érnek
Fényben rezdülő csodák örökre élnek..

csöndben szeretheted az összes
benned üvöltő könyörgő imát
csöndben talál hófehér halálod
szerelmes ajkad is csöndben kiált
s megannyi megáldott hideg viharban
forróságod csöndben lobban

vágyak fénytelen zord ütésében
százezer pofon is csöndben csattan

De Napnak bíborán ekkor belerezdül

s a fények áldásán elcsöndesül....
szemének fátyolán ott a szivárvány
ragyogása a könnyek csillám porán.