Csillagoktól foltos fekete létben
nyúlnék utánad, de nem talál kezem,
hóhéroktól hemzsegő szótlan utcába
hirtelen újból hazaérkezem,
hol körbevesznek véres pallosukkal,
együtt üvöltve követelik fejem,
vasládikákba vetik csöndemet,
korbáccsal ütik elillanó lelkem,
s szellem nélkül a testem
nem ér többet e rusnya világon,
mint halott szájára csókkal lehelt
lyukas fillérért vett verejtékes álom,
miben hatalmas mosolya ráragad
vidámságot játszó beteg bohócra,
s nyílvesszővel átszúrt szívben visít
a cigánykerékbe tört fuldokló óra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése