2012. február 26., vasárnap

Tudathasadás




Agyam rejtett kis zugában
újra élem egy napom,
érzelmeim hatására
ide-oda csapódom.
Vérben úszó szemem nyílik
szemöldököm összeér,
-Miért mutattad meg a lelked?
Lecsap rád majd a hóhér!
Két kezemmel fogom fejem
s lágyulnak az érzések,
-Nem lesz gond!-súgom csendben,
-Biztos őrzi a kincsed!
Ujjam lassan fentebb csúszik,
belemarkol hajamba,
-Nem vagy már egy naív kislány,
rohansz a fájdalomba!
Fehér énem fogja arcom,
kedveskedve hajbókol:
-Ne félj, ne félj te kis butus,
az élet homlokon csókol.
S jött ismét a vörös szemű
hitetlen, bősz szörnyeteg,
rázza vállan jó erősen
-Jeges szívvel jobb neked!
Angyal suhan át testemen
és megölel hirtelen
-Hidd el kincsed, igazgyöngyöd
már bársonydobozban pihen!
Órák teltek így merengve
míg érkezett egy üzenet
benne csak egy rajzolt mosoly,
és megnyugodtam nevetve :)









Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése