Gyötrelem

Lépek az utcán
szinte vonszolom testem
köröttem gonoszok
de én lehajtom fejem
jobb lábbal, majd
ballal gázolok a sárba
a Föld az Élet
szennyes pocsolyája.
Vörös arcomat
könnyem rideggé mosod,
míg Te KÍN rámméred
kegyetlen pofonod...