ÁLOM

Sötét éjszakán az ablakhoz sétálok
elhúzom függönyöm, ámulok-bámulok....
Kint a tisztáson magamat látom
előttem játszódik legkedvesebb álmom:


Bársonyos füvön,hanyatt fekve
figyelem a  kéklő, foltos eget
szádban fűszállal hasalsz mellettem
érzem szúrós tekinteted.
Kezeddel megérinted arcom, 
simogatásod, mint élő villámok
testemen gyorsan átsuhannak,
utat adnak összes vágyamnak.


Hozzám hajolsz, fülembe súgsz
kedveskedő szavakat
közelséged megdermeszt,
forró leheleted simogat,
szemed fénye mindent elárul,
zavartan emelem fejem,
tüzes ajkad mohó csókjai 
teljesen elveszik az eszem.


Szívünk vad dobbánásától
beindul a csodás muzsika,
hangolni kezd az erdő 
minden zenélő bogara.


Ezernyi pillangó ropja táncát,
trillákat szólózik a kismadár,
száz meg száz tücsök kapja vonóit
sose hallottam még szebb nótát.
Harkály koppant  a nagy odvas fán,
vokáloznak a csúf békák
botsáska citerázik a leveleken, 
zeng a varázs-hangverseny.     


Segít az erdő, hogy ziháló hangunkat 
ne hallja meg senki sem, 
s ha gyönyör útját bejártuk
elhalkulnak majd hirtelen.


Szerteágazó nap sugara 
kifulladva lágyan felemel, 
s pörög boldogan velünk egyet
majd vágyunk ágyára visszafektet,
összekulcsolja kifáradt testünk,
virágpaplannal elfedi 
hétköznapoktól ázott lelkünk
fényével melengeti.