Farsang

Villannak lampionok, felcsendül a zene, 
tarka-barka figurák gyűlnek percről-percre
kezdetét veszi a mulatság, móka
reggelig nem lesz itt búcsú, záróra.



Jött ide hercegnő, huszárok hada,
színes pillangó, csúf öreg banya,
s ott jön Döbrögi, ludakat elorozó,
hasa olyan, mint egy nagy boroshordó.



Kiscica, kiskutya, kerek szakácsnéni,
Hol a farsangi fánk? mindenki azt kérdi.
Sort angyal és ördög kézen fogva zárja,
kezdetét veszi az év maskarás bálja.



Pörög forog táncol száz vidám vendég,
poharak koccannak, csendül a nevetés,
bút, bánatot boszorkánnyal együtt égetjük,
így közösen a telet mulatva temetjük.

Ő




Figyelek, de lassan 
nem irányítom tekintetem,
kúszva, szúródva
csukódik szemem,
kicsit szédülök,
nem tartom fejem,
vállam csúszik
meghajlik gerincem.
Valami hiányzik,
ajkaim feszülnek,
nyelvem kiszárad,
nyelnék, de nem lehet.
Nem működik minden,
torkom nagyon fáradt,
agyamban lüktet
egy bosszantó gondolat.
Nem tudom már tovább
csitítani magamat.
Óh csak rád vár szívem
forró dobbanása
Te jársz csak eszemben
életem forrása!
SZOMJAZOM

CSOBOGÓ




Siess sebes kispatak jeges cseppjeiddel, 
hangos csobbanással, csillogó nevetéssel.
Látható belsőd oly széppé válik, 
ahogy a hold fénye arannyá világít.
Erősen szökkenve marsz utat köveiden,
kérlek ragadd és vidd régi életem, 
sodorhatod lelkem, gyenge kis fényem,
s hagyd el valahol a messzeségben.